Szerző: Gál Lajos

Frank Róbert vagyok Berettyóújfaluból. A 16 gyermekes Frank család ötödik gyermekeként születtem 1970-ben Budapesten.

Szüleim képmutatás nélküli gyakorlati keresztyénsége már gyermekként megragadott, aminek következtében kilencévesen eldöntöttem, hogy Jézus Krisztus tanítványaként fogom leélni az életemet. Döntésemről 13 évesen fehér ruhában tettem vallást népes gyülekezet előtt, amikor hitvalló bemerítésben részesültem.

A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a Miskolci Ifikör néven ismertté vált ébredési csoport egyetemi missziójának egyik aktivistájaként testközelből szemlélhettem, ahogyan a Sajó – völgyi ébredés kibontakozik. Az ébredési mozgalom szellemi felügyeletét édesapám látta el, és vezetői, illetve szervezői többen a családunkból kerültek ki. (A kicsiny kezdet  – Isten kegyelméből – mára többszáz fős felekezetközi misszióvá duzzadt, amelyet evangéliumi körökben Keresztyén Testvéri Szövetség néven ismerhetnek.)

Mindeközben a Sajószentpéteri Baptista Gyülekezet egyik imaóravezetőjeként, majd később rendszeres igehirdetőjeként is beálltam Isten szolgálatába. A gyülekezet ifjúságát vezettem évekig, mígnem huszonhét évesen Berettyóújfaluba nősültem.

E sorok írásakor huszonhárom éve annak, hogy az Úr hozzám illő segítőtárssal ajándékozott meg. Házasságunk gyümölcseként 15 gyermeknek örülhetünk, akiket feleségemmel együtt igyekszünk istenfélelemben nevelni. Mély Isten iránti hála van a szívünkben, amikor látjuk, hogy felnőtt korba lépő gyermekeink egymás után állnak be az Úr Jézus követésébe.

A Berettyóújfalui Filadelfia Baptista Gyülekezet egyik vezetőjeként végzem a szolgálatomat.

A Keresztyén Testvéri Szövetség alapító, később vezetőségi tagjaként mennyei Gazdám szélesebb körű feladatokat is bízott rám, amit szeretnék maradéktalanul elvégezni az Ő dicsőségére, országa építésére és lelki testvéreim javára, épülésére.

1973-ban születtem Békéscsabán, nemhívő családban. Jézus és a Biblia ismerete nélkül nőttem fel. 1991-ben tértem meg, református közösségben. 1992-ben értettem meg, hogy az Úr az Ige hirdetésére hívott el, és ennek jegyében kezdtem meg a Sárospataki Református Teológiát. 1995-ben jutottam arra a meggyőződésre, hogy az újjászületett hívők víz-alá merítéssel való megkeresztelése Isten akarata. Ennek vállalása református lelkésznövendékként nem volt egyszerű, de kilenc hónapi vívódás után felvállaltam a bemerítést és 1996-ban “anabaptista” (újrakeresztelt) lettem. ’95-ben vettem részt az első TeSz-es táborban, bár akkor ez az elnevezés még nem létezett. Az ott lévő testvérek odaszántsága, komolysága, életszentsége, mely túlszárnyalta a legtöbb teológusét, nagyon megragadott. A TeSz-szel való kapcsolatom azóta folyamatos. A feleségemmel 1996-ban házasodtunk össze és összesen 11 gyermekünk született. A segédlelkészi évem alatt ismertem fel, hogy a Bibliában nincsenek mai értelemben vett felavatott lelkipásztorok, hanem csak Istentől megajándékozott, az Ő Igéjét hirdető, engedelmes és egyszerű szolgák, hétköznapi emberek. Ennek hatására letettem a palástot, de az Igét mindenütt hirdettem, ahol erre lehetőségem nyílt. 1999-2014 között köztisztviselőként dolgoztam a munkaügyi kirendeltségen Szeghalmon. Itt telepedtünk le és kezdtük meg a szolgálatunkat a helyi baptista gyülekezetben, ahol előbb igehirdető, majd gyülekezetvezető, presbiter és végül helyi avatású (tehát országos lelkészlistán nem szereplő, csak a szeghalmi körzetben szolgáló) lelkipásztor lettem. 2014-óta a Testvéri Szövetség Egyesület alkalmazásában álló, főállású szolga vagyok és a TeSz Egyesület alelnöke. Feladataim között szerepel, a TeSz alkalmain és a körzethez tartozó négy gyülekezetben végzett igehirdetés, lelki-gondozás, szervezés és adminisztráció. Ezen túl rendszeresen teszek eleget különféle közösségek, felekezetek meghívásainak, ahol előadások tartására vagy igehirdetésre kérnek fel. Életemet Jézus Krisztusra bíztam, Aki mindez ideig megtartott és meg is fog tartani. Dicsőség Neki!