2003_07
Több mint két- és félezer évvel ezelőtt történt, hogy Habakuk próféta elpanaszolta az Úrnak, amit e földön látott. Isten válasza egy látomás volt, a jövendő eseményekről. Azzal bíztatta szolgáját: „ha késik is, bízzál benne, mert eljön, el fog jőni, nem marad el!” Nem marad el az erőszakos istentelenek veszedelme, és ítélete. Nem marad el az Úr eljövetele, népének szabadítására, és az Ő fölkentjének segítségére. Ez az ígéret megnyugtatta Isten emberét.
2003_06
A tanítványok egész világra kiterjedő szolgálata Pünkösdkor kezdődött, amikor az Úr ígérete teljesült: „vesztek erőt, miután a Szentszellem eljön rátok, és lesztek nekem tanúim, úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában, és a földnek mind végső határáig. ” Ma sincs ez másként, a mai tanítványok, az újjászületett hívők életében. Szolgálatuk a családban kezdődik, aztán a testvéri közösségben folytatódik, de a keresztény vallásúak, és a földön élő minden vallásos, vagy vallástalan ember megtérését is segítik, az Úrtól kapott személyes elhívásuknak megfelelően.
2003_05
Néhány Ige magyarázatáról írok nektek. El vannak rejtve ezek az emberi bölcselkedés elől, nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által. Egy-egy bibliaverset gyakran több más vers magyaráz, de ezekre mindig az Úr hívja fel figyelmünket. A megtéretlenek nem ismerik a Bibliát, akármilyen egyházi pozícióval, vagy teológiai képesítéssel rendelkeznek. Csak újjászületett hívők kapnak felülről való bölcsességet, amit elsősorban az Úr szava iránti engedelmességgel lehet gyarapítani.
2003_04
Ezekben a napokban az újabb öbölháború eseményei foglalkoztatják az embereket. Politikai, katonai, gazdasági szakértők magyarázzák okait, és várható következményeit. Mi Isten Igéjéből tudjuk, amit tudhatunk. Zárva van ez az emberi bölcsesség elől, de megnyitva Isten gyermekei számára.
2003_03
Háborús készülődésekről és béketüntetésekről hallunk naponta. Urunk közeli eljövetelére, az elragadtatásra emlékeztetnek ezek (Máté 24:6, I.Thess. 5:3). Mi hívők, nem háborúzunk emberekkel! A felsőbb hatalmasságok iránti engedelmesség miatt, vállalni kell a katonai szolgálatot. Isten gyermekei az Ő oltalmára bízzák magukat, s azt is kérik, ne kerüljenek olyan helyzetbe, mikor emberi életet kellene kioltani. Elszenvedik, ha mások háborgatják, szidalmazzák őket, és gonosz hazugságot mondanak ellenük, mert az Urat követik, nem embereket. Aki elveszi, ami az övék, nem kérik vissza, imádkoznak azokért, akik gyűlölik őket. Amennyire ez rajtuk áll, igyekeznek minden emberrel békében élni.
2003_02
Örömmel értesültem, hogy Isten megáldotta a szentesi Testvéri Találkozót. A téma, az isteni eredetű: Intés, Vigasztalás, Bátorítás, mindig időszerű és szükséges. Néhány gondolatot kaptam én is az Úrtól, és megosztom veletek.
2013 Férfi csendesnap képei
Többi képért katt a képre
Az alkalmat imádkozással kezdtük, melyre Tomka János testvér igei szolgálata buzdított bennünket. A 40. zsoltár 10-11. verseinek felolvasása után röviden, erőteljesen és nagy szeretettel szólt hozzánk az Úr a testvér által az Ő igazságosságáról. Ezt követően sokan kaptak indíttatás a hálaadásra és könyörgésre.
Ezután más formában folytattuk az imádkozást. Frank Róbert testvér, aki az alkalom levezetője volt, megemlített egy nehéz helyzetben lévő családot. Röviden ismertette a helyzetüket, majd általánosságban tért ki arra, hogy milyen élethelyzetből érkezett testvérekről van még tudomása. Felkérése után 6-7 imádkozó járt közben ezekért a nyomorúságban lévő testvéreinkért és családjaikért. Ez az áldott imaközösség megalapozta az egész nap szellemi légkörét.
Meghívott igehirdetőnk Pardi Félix testvér volt Erdélyből. Szolgálatának alapigéje a Jelenések könyvéből Jézus Laodiceába címzett levele volt, a 3. rész 14-22 verseiből. Egy igazi lelkesítő szolgálatot hallhattunk Isten emberétől, aki magát megalázva azzal kezdte szolgálatát, hogy időnként azzal kell szembesülnie, hogy benne sincs meg a szükséges lelkesedés. De az egybegyűltek nem is egy ember lelkesedését jöttek szemlélni, hanem fel akartak lelkesedni az Úr ügyéért és erre nézve nagy segítséget kaptak az igehirdetésen keresztül. A testvér elmondta, hogy a Laodiceai Gyülekezet korábban jó állapotban volt, de egy idő után elveszítette a lelkesedését. Egy olyan gyülekezetté vált, melyről semmi jót nem tudott mondani Jézus. Teljesen közömbössé váltak. Ezek után elmondta Félix testvér, hogy mik a közömbös gyülekezet bizonyos jelei: nincs bizonyságtétel, veszekednek a tagok, nincs szükségük semmire, nincs lelki látás. Miközben ezeket ecsetelte, Isten Szelleme segített meglátni nemcsak gyülekezeteink állapotát, ezek hátterét, de személyes hívő életünk sötét zugaiba is bevilágított. Majd következett a megoldás. Mit kell tennie a közömbössé vált gyülekezetnek, személynek? Azt hiszem életreszóló vezetést kaptunk, amikor a testvér által Isten kinyilvánította felénk, hogy újra meg kell térnünk Őhozzá, pontosan úgy, mint akkor, amikor először nyitottuk meg magunkat a kegyelem előtt. Jézus nem hitetleneknek, hanem megtért keresztyéneknek mondja: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek…” A kirekesztett Úr bebocsátást kér és ha bejöhet, velünk vacsorál. Ő hoz bőséges eledelt és amikor megjelenik és táplál, messze fut a közöny. Záró gondolatként egy kérdést intézett hozzánk az igehirdető: „Vajon Te milyen levelet kapnál ma Jézustól?”
Az üzenet meghallgatása után az ebédig hátra lévő időben lehetőség nyílt arra, hogy a jelenlévők is hozzászóljanak a témához, megosszák gondolataikat, bizonyságtételüket. Úgy tűnik, hogy a hallgatókban munkálkodott az Úr. Fellelkesültek és a délelőtt folyamán tízen álltak ki a mikrofon elé. Mind építő, hasznos, áldott hozzászólás volt. Ezekből hadd álljon itt egy rövid kivonat. Az egyik testvér elmondta, hogy a mai egyetemista korosztály mennyire langymeleg és nehezen motiválható. Sokszor még világi dolgok sem tudják őket lelkesíteni, mint a sport, vagy az olvasás. Elmondott egy példát egy jelenlévő testvér életéből, aki még nem hívőként úgy nézte a forma-1 közvetítéseket a TV előtt ülve, hogy kedvenc csapatának színét magára öltve piros sapkában, piros sálban, piros pólóban szurkolt lelkesen a Ferrarinak. Ma ez a testvér példaadó lelkesedéssel végzi a szolgálatát, többek között a börtön misszióban is. Ezek után felállt egy fiatalember, kiment a mikrofonhoz és így kezdte: „Húsz éves vagyok, egyetemista és langymeleg.” Majd azzal folytatta kétperces bizonyságtételét, hogy az imént hallott igehirdetés mennyire felrázta és motiválta. Örültünk neki. Egy másik testvér elmondta, hogy hogyan szégyenítette meg óvodás kislánya. A borostás képű, köpcös testalkatú testvér autóval szállította haza a kicsit, amikor az őt szemlélve megszólalt: „Apa! Te olyan szép vagy! Apa! Neked úgy ragyognak a fogaid!” A testvért szíven ütötték kislánya szeretettől túláradó megállapításai és fájdalmasan gondolt arra, hogy ő miért nem tud mennyei Apjában így gyönyörködni.
Az Ige üzenetétől, a bűnbánat könnyeitől és a nagy derültséget keltő megjegyzésektől felüdülve vettük körül az ebédlőasztalt egy közös imádság után. Az idén is a tavalyihoz hasonló szeretetvendégség keretében fogyasztottuk el az ebédet. Ezt magunk között csak „közreadós”-nak nevezzük, ami nem csupán azt jelenti, hogy mindenki maga hoz magának ételt, hanem azt is, hogy amit magával hozott azt ráteszi az asztalra azzal a kitétellel, hogy a sajátjából nem ehet. Így vendégeljük meg egymást, és így annak is akinek több van, annak is akinek kevesebb, egyaránt részesednek az eledelből. Az ebédet követően maradt idő a közösség gyakorlására, beszélgetésekre.
Délután folytatódott a délelőtt megkezdett sor. A témával kapcsolatos hozzászólásokat, bizonyságtételeket hallgattunk meg egymástól. Ez nem volt előre megbeszélve, Isten Szellemére és a testvérek józanságára bíztuk magunkat. Volt aki már délelőtt is szólt és most újra a szívére került mondanivaló, volt aki először állt a közösség elé. A felszólalók aktivitása meghaladta a délelőttit és összesen 14 testvér adta közre lelkesen gondolatait. Mind építő és tanulságos volt, igazán színessé téve a napot.
Az összejövetel végén én kaptam arra felkérést, hogy átadjak egy igei üzenetet. A Mt 24,13 felolvasása után arról a szellemi korszakról beszéltem, melyben élünk. Ez nem az ébredés kora, hanem a hitben való megmaradásé. Sok a hittől elforduló ember, és nekünk ki kell tartanunk a hitben. Nem azért tértünk meg elsősorban, hogy másokat hívőkké tegyünk, hanem azért, hogy mi magunk legyünk hívők. Elmondtam, hogy ma, amikor az egyház minden felekezetben szerte a világon kiutat keres a lelki válságból, olyan megoldások születnek, melyek az utolsó idők istentelen egyházát kezdik építeni. Ezek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de erejét megtagadják. Előadóik negédes, mosolygós fellépése bár lelkesítő, de az általuk hirdetett Jézus a problémamegoldó Jézus, egy hamis Krisztus. Az újjászületett keresztyének bizonyságtételének középpontjában Jézus Krisztus, mint megfeszített áll. Ettől a bizonyságtételtől pedig még az sem rettenthet el minket, ha kevesen maradunk a kiutat találó új egyházfelfogás tömegeivel ellentétben. De a mi Megváltónk felkészített erre bennünket, amikor azt mondta, hogy „kevesen vannak, akik azon járnak”.
A napot imádsággal zártuk. Ez volt a nap során a negyedik elborulásunk Isten előtt, és ha figyelembe vesszük, hogy milyen sokat énekeltünk is közben, igazán hálaadással mondhatjuk, milyen sok minden belefért ebbe a napba. Isten megáldotta az időt, a résztvevőket, elfogadta a testvérek sokféle áldozatát és „Szent-lelkesített” bennünket az Ő Fiának, a mi Urunknak Jézus Krisztusnak kereszthaláláért. Mi is áldjuk Őt ezért és mindenért!
Szeghalom, 2013. március 10.
Gál Lajos