Az első találkozásunk akkor volt a cigány testvérekkel, amikor egy évvel ezelőtt a Testvéri Szövetség egy kisebb csoportja szolgált a Nyíregyházi Metodista Gyülekezetben, ahová Pásztor testvér is tartozik. Az igehirdetés, a bizonyságtételek és énekek után Bernát Gusztáv testvérből -aki maga is meghívott vendégként vett részt az összejövetelen-, egy felkiáltás tört ki: „Ez az evangélium kell nekünk!” Ezek után odajött hozzánk, megismerkedtünk és megbeszéltük, hogy egy adandó alkalommal elmegyünk jobban megismerni az ő helyzetüket, szolgálatukat. Erre pár hónappal később sor is került, amikor idén márciusban egy házi csoport keretében lehetőségem nyílt közöttük szolgálni néhány testvéremmel. Az alkalmon nagyon szépen tettek többen bizonyságot a helyiek közül megtérésükről, alkoholtól, drogoktól, dohányzástól, erkölcstelenségekből való szabadulásukról. A közülünk való testvérek bizonyságtételét is igényelték és örömmel hallgatták az ottaniak. Az áldott, egy estés találkozás során egy jövőbeli utcai evangélizáció tervét vetítettük előre. Ez valósulhatott meg az elmúlt szombaton, 2014. június 14-én.
Frank Róberttel, Micskei Zoltánnal, Pintér Istvánnal és Simcsik Andrással utaztunk együtt Hajdúhadházára, Bernát Gusztávék házához ezen a délutánon. Nyíregyházáról a metodista testvérek csatlakoztak a szolgáló csoporthoz, Hecker Márton lelkipásztor testvérrel együtt. Asztalokat, székeket szállítottak a szabadtéri összejövetelhez a testvérek innen is, onnan is. Kimentünk egy olyan kisebb térre, ahol két utca fut össze, a roma negyed egyfajta közlekedési csomópontjára. Itt az egyik lakossal már előzetesen egyeztetve lett, hogy háza előtt gyűlünk össze. A füvet lenyírta és áramot biztosított a hangosító berendezésnek. A székek kipakolása után a keresztyének helyet foglaltak, de az érdeklődők inkább távolról követték az eseményeket. Kisebb csoportokba verődve figyelték, hogy mi zajlik a téren. Némelyek egy darabig ácsorogtak, majd tovább mentek, némelyek csak áthaladtak a téren, mások azonban végig figyelemmel kísérték a három órás alkalmat. Itt mások az arányok, a szokások és az időbeosztás is. Az evangélizáció énekléssel kezdődött. Egy börtönből és bűneiből szabadult roma testvér gitárral kísért énekeket adott elő, miközben hívogatta az embereket a hangszóró segítségével. A gyülekezés alatt és az istentisztelet folyamán mi is kiálltunk énekelni az alkalmi férfikórusunkkal. Az alkalom Gusztáv testvér feleségének a bizonyságtételével kezdődött. Tünde lelkesen és határozottan hirdette meg a Krisztusban való kegyelmet, és arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a kegyelem nem csupán szavakból áll, hanem látható is a megváltottak életében. Felemelő volt hallani, ahogyan hivatkozik régi életére és az újra. Mindkettőnek tanúi lehettek a hallgatók, szomszédok, rokonok. Ha az elmúlt években nem élték volna meg hitüket, aligha lehetett volna ezzel az üzenettel előállni. Így azonban erővel hatott a tiszta bizonyságtétel. Ezek után a felszólalók és az énekek sora váltotta egymást délután négy és hét között. Érdemes megjegyezni az egyik szolgáló csoportot. Ez kis gyermekekből állt, akikkel a Bernát házaspár foglalkozik szombatonként, javarészt nem hívő háttérrel. A szülők olyan megtiszteltetésnek tartották, hogy fiaik és lányaik nyilvánosan szerepelnek, hogy ünneplőbe öltöztették kicsinyeiket. Így, fekete-fehérben adták elő el két gyermekéneküket. Pontosan nem számoltam meg, de rajtuk kívül még hozzávetőlegesen tizenöt szolgálattevő állt a mikrofon mögé. Férfiak, nők, idősek, fiatalok, magyarok, romák, metodisták, baptisták, pünkösdiek, büntetlen és büntetett előéletűek, bizonyságtételekben és prédikációkban hirdettük meg, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója, aki itt és most is uralkodik. Nem az érzelmekre utaztunk. Túl olcsó lett volna a golgotai vér értékéhez képest. Isten igazságát hirdettük meg egyszerűen. A hallgatóság vegyes összetételű volt. A férfiak közül sokan börtönben ülnek, így a nők száma magasabb volt, de a legtöbb résztvevő mégis a gyermekek soraiból került ki. Ez éppen megfelelt a telep társadalmi összetételének. Összesen több mint százan vettünk részt az alkalmon hívők és érdeklődők. A végén meghívás hangzott el, hogy akik szívesen hallanának többet az Igéről, azok jöjjenek el a vasárnapi házi istentiszteletre a Bernát család házába. Pásztor István testvér ugyanis rendszeres szolgálatot vállal itt a nyíregyházi metodista gyülekezet támogatásával. Ezen túl két nőtestvért is felindított Isten, hogy a gyermekek közötti szolgálatba álljanak be. Egyiküket éppen ezen az alkalmon.
A nyilvános összejövetel után mi is ehhez a házhoz mentünk vissza, ahol szeretetvendégség zárta a napot. Minden résztvevőt meghívtak a közös étkezésre az udvarra, ahol egyszerű, de nagy szeretettel felszolgált étellel vártak minket a háziak. Itt lehetőség nyílt a helyiekkel való ismerkedésre és a nyíregyházi testvérekkel való közösségre. Fáradtan, de a szívünkben örömmel indultunk el haza. Ezen a napon ismét beteljesedett: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket.” (Mt 28,19)
Szeghalom, 2014.06.20.
Gál Lajos