Az imádságokat hallgatva úgy éreztem, hogy többnyire „egy cipőben járunk”. Mégis boldog voltam, mert az imák többségében ott volt a hálaadás, a töredelem, az Istenre utaltság.
Az imaközösséget Molnár István testvér (Miskolc) szolgálata követte, melynek alapigéje a Lukács 1:38. volt. „Ímhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint.” (Mária mondta)
És már hangzott is felénk az első kérdés: Mivel jár az Istennek való szolgálat? Talán kevés dicsérettel, sok kritikával, kigúnyolással, megszégyenítéssel, belehalással…, de ne felejtsük, a jutalom Istennél van elrejtve számunkra. Nem könnyű eldöntenünk azt sem, hogy mikor és mit kell tennünk. A testvér kiemelte, hogy akkor számíthatunk áldásra, ha a készség, a hozzáállás és a vezetés együttesen van jelen az életünkben. Mindhiába a sok jó törekvésünk, szép szolgálatok, ha nincs mellette Isten vezetése.
A következőkben 4 pontba szedve hallhattunk a házasság előtti, utáni (özvegy, elvált személy), a házasságban gyerekek nélkül ill. 1-3 gyermekkel, és nagycsaládban (4 vagy több gyermek) végzett szolgálatokról.
A résztvevők között voltak bőven házasság előtt álló nőtestvérek is. Nagyon örültem, hogy egy kiadós fejezetet volt nekik szentelve ebben a témában.
Az egyik legfontosabb pillére a felsorolt „csoportoknak” a kapcsolatépítés. Lányként talán több lehetőség van erre, de anyukáknak a játszótéren, óvodában szintén sok alkalmuk adódhat nyitni a hitetlenek felé.
Néhány példa a lányok szolgálára: idősek, betegek látogatása, családok látogatása, gyerekekkel való foglalkozás (itt az édesanyák példaadása is kiemelt fontosságú!), zenei szolgálatok, tanítás-korrepetálás, vendégszeretet gyakorlása. Elengedhetetlen fontosságú ezekhez az önmegtagadás, engedelmesség, jó időbeosztás.
Özvegy, elvált testvérek tudják a legjobban vigasztalni, bátorítani a sorstársaikat. Több idejük van beteget, időseket látogatni, ill. gyermekes családokat segíteni. Nagyon fontos az ő szolgálatuk is.
Gyermek nélkül élő feleségek egyik legfontosabb feladataként lett említve a férj szolgálatának támogatása. Majd egyének és családok lelkigondozása, vendégfogadás, elesettek (árvák, özvegyek) felkarolása, példaadás az erkölcsi irányvonal meghatározásában. És hát ide tartozik minden olyan szolgálat, amit gyermekek mellett már nem, vagy nehézkesen tudnának megtenni.
A kisebb és a nagyobb létszámú családosok szolgálatai valamelyest összefonódnak. Jó, ha meleg családi otthont tudnak biztosítani az anyukák. Olyan „bázist”, ahová örömmel tér haza a férj munkából, szolgálatból, és a gyerekek is a legbiztosabb földi helynek tekintik. Előnyös, ha nem csupán a családunk körül forgunk, hanem nyitottak vagyunk más gyerekek (és szüleik) felé is, ha testvérekkel, hívő családokkal közös programokat szervezünk és egymás felé is szolgálhatunk akár tanácsokkal, példaadással a nevelésben.
Kiemelt fontosságú a testvérnők imaközössége, teherhordozása is. Ez is idő, energia, amit nem szabad megspórolni. Eddig mindig áldást nyertem belőle, ha félre tudtam tenni a feladataimat és imaközösségben lehettem. A „nagyobb” nagycsaládban 3 igen fontos szó hangzott el, amelyek aligha szorulnak magyarázatra: példaadás, tanácsadás, fiatalabbak tanítása.
Éneklés után következett Frank Róbert testvér (Berettyóújfalu) szolgálata, melynek alapigéje a Lukács 7:1-10 volt. Egyik fő mondanivalója pedig ez az igevers:
„Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok.” – Isteni uralom alatt lenni! – hangzott el rögtön az elején.
Nagyon aktuális gondolatok lettek megfogalmazva, aminek szintén nagyon örültem. Legfőképp azért, mert a feminizmus olyan méreteket öltött, hogy az isteni rendet sajnos nagyítóval is alig találnánk.
Házasságban és gyülekezetben is egyértelmű a Biblia tanítása, hogy Isten nem a nőknek szánta a vezetői pozíciókat. Számomra védelmet és biztonságot jelent, hogy „minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.” (1. Korinthus 11:3) Ez az isteni rend, amit vagy elfogadunk, vagy nem. Szó volt arról is, hogy csak a jól működő házasságok (ahol mindenki tudja, hol a helye, mi a feladata…stb.) alkalmasak arra, hogy kiábrázolják Krisztus és az egyház kapcsolatát. „Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az õ feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.” (Efézus 5:31-32)
Mi, anyukák hajlamosak vagyunk elveszni a sok tennivaló közt. Talán sokunk örök kérdése, hogy mit és mikor kell félretenni, feláldozni, hogy az igazán fontos és szükséges dolgokkal foglalkozzunk. Lukács 10:38-42. versei alapján lett említve Mária és Márta szolgálata. Többekkel beszélve, egyik legnehezebb része volt ez az alkalomnak. Elsősorban azért, mert valóban nehéz eldönteni az adott pillanatban, hogy mit kell választanunk. Rend és tisztaság legyen a lakás minden pontján, vagy üljünk le meghallgatni a gyermekeink, férjünk, szomszédunk…stb. mondandóját. Talán, ha nem eldönteni akarjuk, hanem elkérni Istentől, akkor már könnyebb dolgunk van. Testvérünk így fogalmazta meg a szolgálatot: Valós szükségek helyénvaló betöltése! Javaslom e mondat többszöri elolvasását. Én azóta is ízlelgetem.
Mindannyiunk célja kell, hogy legyen, hogy amit Isten a férjeinkre bízott, az a szolgálat ne csorbuljon! Legfőbb támogatói, segítőtársai kell, hogy legyünk férjeinknek.
A nap folyamán 4 bizonyságtételt hallgattunk meg. Gacsályiné Éva, Jobbágyné Marika, Máténé Éva és Nagyné Ildikó hétköznapi élethelyzeteikben ismertették velünk szolgálataikat. Őszinte, egyszerű, sokatmondó bizonyságtételüket örömmel hallgattuk.
Az ebédszünetben igyekeztünk a sok finom falat mellett kihasználni a kevéske időt arra is, hogy gyakoroljuk a közösséget, rég nem látott arcokat üdvözölhessünk. Hálás vagyok Istennek, hogy eljuthattam testvéreim közé és láthattam kedves, mosolygós arcukat, ami csak töredéke volt a nap áldásainak.
Néhány ének jelezte, hogy a beszélgetések ideje lejárt. Ezután kérdéseket tehettünk fel névvel és név nélkül. Arra is volt lehetőség, hogy csak nőtestvérek jelenlétében kérdezzünk, beszélgessünk. Örültem annak, hogy a kérdések nagyobb részére nem a férfitestvérek adtak választ, hanem az anyukák igyekeztek megfelelni, hétköznapi példáikkal kiegészítve. Viszonylag pörgősen, oldott légkörben zajlott az alkalomnak ez a része is.
És végezetül, kedves Lányok, Feleségek, Édesanyák! Ahogyan magamnak is, úgy kívánom nektek is, hogy ne a keserűség, hanem a szolgálat öröme töltse be naponként a szíveteket! Ne feledjétek:
EGY A SZÜKSÉGES DOLOG! („és Mária a jobb részt választotta, mely nem vétetik el tőle”)
Kocsisné Válint Zita
Kazincbarcika
2013 Női csendesnap beszámolója I.
Az imádságokat hallgatva úgy éreztem, hogy többnyire „egy cipőben járunk”. Mégis boldog voltam, mert az imák többségében ott volt a hálaadás, a töredelem, az Istenre utaltság.Az imaközösséget Molnár István testvér (Miskolc) szolgálata követte, melynek alapigéje a Lukács 1:38. volt. „Ímhol...