Isten Igéje azt tanítja, hogy az asszony szelíd, csendes lélekkel engedelmeskedjen a férjének. Egy testvérnő elmondta, hogyan próbálta meg ebben az Úr. A mosogató szekrénye különösen alacsony, emiatt nagyon fárasztónak találta a mosogatást. Kérte a férjét, hogy egy nagyon egyszerű lábat készítsen a szekrény alá. –Dehogyis kell az! –hangzott a válasz. Hamarosan az anya beteg lett, így az apa mosogatott. Magába roskadva ment a feleségéhez elismerve, hogy valóban meg kell magasítani a szekrényt. A testvérnő számára nagy örömöt jelentett, hogy az Úr végezte el ezt a férjében, „érdemes” volt betegnek lenni, mert nem volt szükség arra, hogy erőszakosan próbálja meggyőzni.
Egy másik anyuka mondta el egy év eleji élményét. Ünnepek után az egyik kislányának volt a születésnapja amiről megfeledkezett, mert éppen csak nem sokkal azelőtt jött haza a kórházból az új kisbabával. A gyermek panaszkodott: -Nekem tavaly sem volt születésnapi tortám! -Az anyát nagyon bántotta, hogy nem gondolt erre időben. Úgy érezte, hogy ez a gyermek különösen is megérdemelné ezt az ajándékot, mert szerette az Úr Jézust. Sajnos azonban hiába próbálkoztak, nem volt nyitva a cukrászda. Véget ért az ebéd és nem lehetett ünnepelni. Ekkor különleges dolog történt. Kinyílt az ajtó és milyen csoda! Valaki a testvérek közül két tortát küldött. –Látod kislányom –mondta az anya – az egyik tortát erre az évre kaptad, de itt van a tavalyi is. -Nagy örömöt jelentett a kis meglepetés az Úrtól.
A hívő szülőknek az egyik legnagyobb fájdalom, ha a gyermekek a saját útjukat járják, nem akarnak Istennek engedelmeskedni. Az egyik testvérnőnek éppen ez terhelte meg a szívét. Az Úr úgy vigasztalta meg, hogy egy idős hívő volt a vendége, aki ezt mondta: -Ne vádold magad emiatt! Láttam olyan hívő családokat, ahol a szülők komolyan vették az Úr Jézust, a gyermekeik mégis távol voltak Istentől, és olyanokat is, ahol súlyos bűnök voltak a szülők életében és a gyermek mégis megtért. Mi csak Isten felé tudjuk terelgetni a gyermekeinket, pásztorolni a szívüket, de az csak kegyelem, ha hívő lesz. Nem arra van szükség, hogy tökéletes gyermekeket neveljünk, hanem hogy a szívük legyen az Úr Jézusé. Ismerek egy testvért, aki gyermekként a hívő család fekete báránya volt. Senki sem szerzett annyi szomorúságot szüleinek abban az időben, mint ő. Felnőve azonban Isten annyira könyörült rajta, hogy ma minden testvérénél többet tesz az Úr ügyéért. „Neki sok bűne bocsáttatott meg, mert igen szeretett, akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” (Luk. 7,47)
Nagyon gyorsan elteltek az együtt töltött órák. Az Úr megáldotta ezt a találkozást, a személyes beszélgetéseket, a közös alkalmakat. Köszönettel tartozunk a Testvéri Szövetségnek, ezért a lehetőségért.
Varbó, 2014. május 12.
Szilágyi Gyuláné Ildikó
(további képekért katt a képre)
