Kategória: Uncategorized

Férfi csendesnap – 2014

A férfi csendesnap hanganyag elérhető a hangtárból, vagy innen.

 

Megszokta, hogy minden komolyabb kérdéssel az Úrhoz forduljon, és ne nyugodjon addig, amíg választ nem kap tőle. Így volt a házasság kérdésével is. Nővérétől hallott a Lupényban lakó jó hívő lányról, Ady Annáról. Imádságban Isten elé vitte a dolgot, és végül azt a választ kapta, hogy ő lesz a felesége. Házasságkötésük hit által jött létre 1968. március 17-én.

 

Mintegy két év múlva, miután megszületett az első gyermekük (akit később még négy követett), Veress Ernő a bukaresti Baptista Teológiára készült. Először elutasították jelentkezését, mondván, nincs hely. De mivel ő kijelentésként vette, hogy „lesz tíz napig való nyomorúságotok”, alázattal kitartott, és a tizenegyedik napon megkapta a helyét. Nehéz körülményei ellenére – eleinte alig értette a román nyelven folyó tanítást – osztályelsőként végzett.

 

Első szolgálati helye Szilágyballa volt, itt avatták lelkipásztorrá 1974. szeptember 1-én. Kedves testvérekre találtak a gyülekezetben, áldás volt ez a szolgálat kezdetekor. A hatóság befolyására hamis vádakkal teli lejárató cikket írtak róla a zilahi újságban, de végül megszégyenült az ellenség.

 

Komolyan vette a lelki életet, az imádságot, a böjtöt. Egyik ilyen alkalommal az Úr kijelentette neki, tovább kell mennie Szilágyballáról.

 

1977. februárjában költöztek Zilahra, ahol 14 évig szolgáltak az egyre bővülő családdal. Az Úr nagyon megáldotta a szolgálatát, megsokszorozódott a gyülekezet tagjainak létszáma. A zilahi évek alatt sok nyomorúságon ment át családjával együtt: zaklatások a Szekuritáté részéről, ételmérgezések, vallatások, lehallgatás, tűzeset, besúgások miatti szorongattatások. Mindez azért volt, mert a hatóság emberei „felébredt” lelkipásztornak tartották, és nem tudták rávenni őt a rendszerrel való együttmunkálkodásra, sem az ország elhagyására. Az állami szervek nyomására a zilahi gyülekezetnek el kellett hagynia meglévő imaházát, amelyet le is romboltak. Az Úr csodálatos gondviselése nyomán, a testvérek egysége révén egy 500 férőhelyes imaházat építhettek Zilah központi részén. Lelkipásztorként jó kapcsolatokat ápolt magyarországi és más nyugati testvérekkel, akiken keresztül sok bátorítást kapott, védelmet nyert.

 

Zilahon érte a forradalom 1989. végén. A forradalmat megelőző napokban 10 napig böjtölt azért, hogy Isten beavatkozása hozzon változást az országban.

 

A forradalom napjának reggelén még a Szekuritate karmaiban volt, de este már az evangéliumot hirdette magyarul és románul a zilahi nagygyűlésen, lecsillapítva a felforrósodott kedélyeket.

 

A rendszerváltás után újraszervezhették a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségét, melynek elnökévé választották. Isten vezetése alapján fogadta el ezt a szolgálatot is. Ekkor a Zilahról Nagyváradra költözött, s közben a Szövetség elindíthatta a magyar teológiai oktatást.

 

Szövetségi munkássága alatt részt vett öregotthonok, táborok létrehozásában, gyülekezetek megalapításában, pásztorlásában, a ROMCOM elindításában. Amit korábban nem tehetett meg, szövetségi elnökként eljutott a tengeren túlra is, Isten igéjét hirdetni, testvéri kapcsolatokat ápolni.

 

A kilencvenes évek közepén három nagyobb gyermeke házasságot kötött, és házastársukkal együtt lelki munkába állt.

 

1995. novemberében szívét megműtötték, ezután betegnyugdíjas lett. Visszavonult az elnöki szolgálatból. Isten világos vezetésének engedve feleségével és még otthon lévő két gyermekével Csíkszeredába költöztek gyülekezetplántálás céljából. Az Úr megáldotta az ugartörést, Csíkszeredában gyülekezet jött létre, imaház épült. Ezalatt az idő alatt alakult isteni indíttatás által és baráti összefogás eredményeként a Barnabás Alapítvány. 1999-ben épült fel a Barnabás Ház, melynek munkálatainál is aktívan részt vett. Izomsorvadásos beteg fia, Barnabás által Isten különleges módon megajándékozta, tanította, és a mozgássérültek közötti missziómunkával bízta meg. 2001-ben 21 éves fia mellett volt, amikor Barnabás az Úrhoz költözött.

 

2000-ben Székelykeresztúron kezdett gyülekezetplántálásba, ahol később Ernő fia vette át a munkát. A 2003-ban megnyílt imaház építéséért sokat fáradozott, szívén viselve a munkálatok terhét.

 

2002-2003. között Székelyudvarhelyen vállalt ügyintézői lelkipásztori szolgálatot. Ekkor súlyosbodott szembetegsége, amely rövidesen teljes vaksághoz vezetett. Sajnos a látása javításáért hozott többszöri próbálkozás és a fájdalmas műtétek sem hoztak javulást. Az ezzel járó korlátozást és fájdalmakat haláláig példaértékű türelemmel és alázattal hordozta.

 

2004-2007. között Gyergyószentmiklóson plántált gyülekezetet, épített imaházat, ahol a szolgálatban Novák Zsolt testvér váltotta, akit az Úr az ő imádságára válaszként rendelt Magyarországról.

 

2008-tól a Hargita Keresztyén Tábor mellett lévő házában lakott, de csak időszakosan. A csontjaiba rekesztett tűz miatt téli evangélizációs sorozatok idején hetekig-hónapokig volt távol otthonától a szolgálatban. Ilyenkor volt úgy, hogy 30-40 helyen hirdette Isten Igéjét. Nyaranta pedig a táborozó mozgássérültek, gyermekek, fiatalok, idősek számára volt áldás. Mindezekre bizonyság az interneten fellelhető számtalan rögzített prédikáció, élő közvetítés… Isten adta ehhez az erőt, a kedvet, és örömöt a törékeny testű szívbeteg embernek.

 

Élete utolsó napjait 2014. január 2-4. között szerető felesége, gyermekei, unokái körében tölthette az immár hagyománnyá vált évi családi találkozón. Ezen a találkozón utolsó igei üzenete ez volt a család felé: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek!…”Jn 13,34. Halála előtti nap, vasárnap délelőtt úrvacsorai közösségben volt a székelyudvarhelyi gyülekezettel. A délutánt és az estét pedig éjfélbe nyúlóan a feleségével töltötték meghitt egyetértésben az ige mellett, imádságban. Noha egészsége jobbnak mutatkozott, mint korábban, a mi Istenünk mégis úgy döntött, hogy hétfő reggel, munka közben magához rendeli hűséges szolgáját. Éppen úgy történt elköltözése, ahogyan óhajtotta. Mielőtt állandó gondozásra szorult volna, vagy ágyba kényszerült volna, az Úr magához vette.

 

Hittel vallotta Jézus Krisztusról: mindent Vele, semmit Nélküle! Legfőbb vágya és imádsága az volt, hogy gyermekei az igazságban járjanak, és hogy az Úr adjon ébredést közöttünk!

 

Igen gazdag szellemi örökséget hagyott hátra, melynek gondozása, gyarapítása életre való feladatunk azért, hogy az Úr Jézus Krisztus nevére újra és újra dicsőséget hozzunk. Ámen!

 

Az általa oly sokszor kívánt viszontlátásra vár:

 

Gyászoló felesége Annuska,

 

Fiai: Efraim és felesége Márti, Ernő és felesége Teréz

 

Lányai: Evódia és férje Lajos, Napsugár és férje Sándor, 14 unokája, édestestvérei, rokonsága, barátai, és az egész magyar baptista testvériség, és még sokan mások.

Délelőtt:

 

Délután:

 

Tábori képek – 2013

Családos I. képei

Családos III. képei

IFI tábor képei

Csendeshét képei

 

Új prédikáció

Frank Róbrert szolgálata Vésztőn, pünkösdkor, 2013.05.19-én.

A délelőtti szolgálatokat összefoglalva egy ige jutott eszembe még ott az alkalmak alatt: ” Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?” Lukács 24;32 „ Az én szívem gerjedezett! A tanítás felerősítette és még inkább tudatosította bennem, hogy a férjem az én elsőszámú szellemi vezetőm, az ő „hatalma alá vagyok rekesztve”.
Öröm és egyben hála jött fel szívemben, amikor a szolgálatok által ugyanazt erősítette meg bennem az Úr, amikre én is eljutottam az évek során. Házasságkötésünk után, amikor arról kérdeztem az Urat, hogy hogyan tudnék a férjem segítségére lenni, az Úr azt mondta: ”Néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom” (János 3;30). Akkor indította el bennem az Úr, hogy emeljem a férjemet, legyek segítségére, ne pedig hátráltassam. Azóta is sokat imádkozom ezért, sokszor bűnbánattal is.
Mindig nagy örömnek tartottam, ha testvérek megkértek valamilyen szolgálatra legyen az egy meghívó elkészítése, bizonyságtétel, vagy bármilyen más jellegű dolog, de a délután folyamán Nagyné Ildi bizonyságtétele ezt még hangsúlyosabbá tette bennem. Valóban milyen nagy megtiszteltetés is az, amikor szellemi elöljáró testvérek felkérnek egy szolgálatra, mert alkalmasnak látnak rá, és ezzel is segíthetem az ő munkájukat.  
Frank Robi szolgálata után Katonáné Ili egy kérdést tett fel a jelenlévőknek, hogy szerintünk kemény beszéd volt e? Az az  ige jött fel bennem erre a kérdésre válaszolva, amikor az Úr Jézus tanított, és a tágabb tanítványi körből a tanítványok ezt mondták egymás között: „Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?” Ezek után sokan elhagyták, és nem követték tovább. Az Úr Jézus a tizenkettőhöz fordulva felteszi nekik a kérdést: „Vajjon ti is el akartok-é menni?”
Én Péterrel együtt válaszolom, „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.”János 6;60-68

Máté Andrásné

 

Az imádságokat hallgatva úgy éreztem, hogy többnyire „egy cipőben járunk”. Mégis boldog voltam, mert az imák többségében ott volt a hálaadás, a töredelem, az Istenre utaltság.
Az imaközösséget Molnár István testvér (Miskolc) szolgálata követte, melynek alapigéje a Lukács 1:38. volt. „Ímhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint.” (Mária mondta)
És már hangzott is felénk az első kérdés: Mivel jár az Istennek való szolgálat? Talán kevés dicsérettel, sok kritikával, kigúnyolással, megszégyenítéssel, belehalással…, de ne felejtsük, a jutalom Istennél van elrejtve számunkra. Nem könnyű eldöntenünk azt sem, hogy mikor és mit kell tennünk. A testvér kiemelte, hogy akkor számíthatunk áldásra, ha a készség, a hozzáállás és a vezetés együttesen van jelen az életünkben. Mindhiába a sok jó törekvésünk, szép szolgálatok, ha nincs mellette Isten vezetése.
A következőkben 4 pontba szedve hallhattunk a házasság előtti, utáni (özvegy, elvált személy), a házasságban gyerekek nélkül ill. 1-3 gyermekkel, és nagycsaládban (4 vagy több gyermek) végzett szolgálatokról.
A résztvevők között voltak bőven házasság előtt álló nőtestvérek is. Nagyon örültem, hogy egy kiadós fejezetet volt nekik szentelve ebben a témában.
Az egyik legfontosabb pillére a felsorolt „csoportoknak” a kapcsolatépítés. Lányként talán több lehetőség van erre, de anyukáknak a játszótéren, óvodában szintén sok alkalmuk adódhat nyitni a hitetlenek felé.
Néhány példa a lányok szolgálára: idősek, betegek látogatása, családok látogatása, gyerekekkel való foglalkozás (itt az édesanyák példaadása is kiemelt fontosságú!), zenei szolgálatok, tanítás-korrepetálás, vendégszeretet gyakorlása. Elengedhetetlen fontosságú ezekhez az önmegtagadás, engedelmesség, jó időbeosztás.
Özvegy, elvált testvérek tudják a legjobban vigasztalni, bátorítani a sorstársaikat. Több idejük van beteget, időseket látogatni, ill. gyermekes családokat segíteni. Nagyon fontos az ő szolgálatuk is.
Gyermek nélkül élő feleségek egyik legfontosabb feladataként lett említve a férj szolgálatának támogatása. Majd egyének és családok lelkigondozása, vendégfogadás, elesettek (árvák, özvegyek) felkarolása, példaadás az erkölcsi irányvonal meghatározásában. És hát ide tartozik minden olyan szolgálat, amit gyermekek mellett már nem, vagy nehézkesen tudnának megtenni.
A kisebb és a nagyobb létszámú családosok szolgálatai valamelyest összefonódnak. Jó, ha meleg családi otthont tudnak biztosítani az anyukák. Olyan „bázist”, ahová örömmel tér haza a férj munkából, szolgálatból, és a gyerekek is a legbiztosabb földi helynek tekintik. Előnyös, ha nem csupán a családunk körül forgunk, hanem nyitottak vagyunk más gyerekek (és szüleik) felé is, ha testvérekkel, hívő családokkal közös programokat szervezünk és egymás felé is szolgálhatunk akár tanácsokkal, példaadással a nevelésben.
Kiemelt fontosságú a testvérnők imaközössége, teherhordozása is. Ez is idő, energia, amit nem szabad megspórolni. Eddig mindig áldást nyertem belőle, ha félre tudtam tenni a feladataimat és imaközösségben lehettem. A „nagyobb” nagycsaládban 3 igen fontos szó hangzott el, amelyek aligha szorulnak magyarázatra: példaadás, tanácsadás, fiatalabbak tanítása.
Éneklés után következett Frank Róbert testvér (Berettyóújfalu) szolgálata, melynek alapigéje a Lukács 7:1-10 volt. Egyik fő mondanivalója pedig ez az igevers:
„Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok.”  – Isteni uralom alatt lenni! – hangzott el rögtön az elején.
Nagyon aktuális gondolatok lettek megfogalmazva, aminek szintén nagyon örültem. Legfőképp azért, mert a feminizmus olyan méreteket öltött, hogy az isteni rendet sajnos nagyítóval is alig találnánk.
Házasságban és gyülekezetben is egyértelmű a Biblia tanítása, hogy Isten nem a nőknek szánta a vezetői pozíciókat. Számomra védelmet és biztonságot jelent, hogy „minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az  Isten.” (1. Korinthus 11:3) Ez az isteni rend, amit vagy elfogadunk, vagy nem. Szó volt arról is, hogy csak a jól működő házasságok (ahol mindenki tudja, hol a helye, mi a feladata…stb.) alkalmasak arra, hogy kiábrázolják Krisztus és az egyház kapcsolatát. „Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az õ feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.” (Efézus 5:31-32)
Mi, anyukák hajlamosak vagyunk elveszni a sok tennivaló közt. Talán sokunk örök kérdése, hogy mit és mikor kell félretenni, feláldozni, hogy az igazán fontos és szükséges dolgokkal foglalkozzunk. Lukács 10:38-42. versei alapján lett említve Mária és Márta szolgálata. Többekkel beszélve, egyik legnehezebb része volt ez az alkalomnak. Elsősorban azért, mert valóban nehéz eldönteni az adott pillanatban, hogy mit kell választanunk. Rend és tisztaság legyen a lakás minden pontján, vagy üljünk le meghallgatni a gyermekeink, férjünk, szomszédunk…stb. mondandóját. Talán, ha nem eldönteni akarjuk, hanem elkérni Istentől, akkor már könnyebb dolgunk van. Testvérünk így fogalmazta meg a szolgálatot: Valós szükségek helyénvaló betöltése! Javaslom e mondat többszöri elolvasását. Én azóta is ízlelgetem.
Mindannyiunk célja kell, hogy legyen, hogy amit Isten a férjeinkre bízott, az a szolgálat ne csorbuljon!  Legfőbb támogatói, segítőtársai kell, hogy legyünk férjeinknek.
A nap folyamán 4 bizonyságtételt hallgattunk meg. Gacsályiné Éva, Jobbágyné Marika, Máténé Éva és Nagyné Ildikó hétköznapi élethelyzeteikben ismertették velünk szolgálataikat. Őszinte, egyszerű, sokatmondó bizonyságtételüket örömmel hallgattuk.
Az ebédszünetben igyekeztünk a sok finom falat mellett kihasználni a kevéske időt arra is, hogy gyakoroljuk a közösséget, rég nem látott arcokat üdvözölhessünk. Hálás vagyok Istennek, hogy eljuthattam testvéreim közé és láthattam kedves, mosolygós arcukat, ami csak töredéke volt a nap áldásainak.
Néhány ének jelezte, hogy a beszélgetések ideje lejárt. Ezután kérdéseket tehettünk fel névvel és név nélkül. Arra is volt lehetőség, hogy csak nőtestvérek jelenlétében kérdezzünk, beszélgessünk. Örültem annak, hogy a kérdések nagyobb részére nem a férfitestvérek adtak választ, hanem az anyukák igyekeztek megfelelni,  hétköznapi példáikkal kiegészítve. Viszonylag pörgősen, oldott légkörben zajlott az alkalomnak ez a része is.
És végezetül, kedves Lányok, Feleségek, Édesanyák! Ahogyan magamnak is, úgy kívánom nektek is, hogy ne a keserűség, hanem a szolgálat öröme töltse be naponként a szíveteket! Ne feledjétek:
EGY A SZÜKSÉGES DOLOG! („és Mária a jobb részt választotta, mely nem vétetik el tőle”)

 

Kocsisné Válint Zita
Kazincbarcika