Testvéri Szövetség

Az előadást Molnárné Mónika tartotta „Fiaink és lányaink a kamaszkor küszöbén” címmel. Szolgálatát reményeinken felül megáldotta az Úr! Gazdag előadásából néhány gondolatot kiemelnék:

-A gyermekem Isten csodálatos ajándéka.
-Ezen a földön a legfontosabb feladatom őt úgy nevelni, hogy Isten gyermekévé váljon. Ehhez nagyon fontos:
-a rendszeres imádság érte
-Istentől elkért, bölcs nevelés
-személyes példamutatás – lássa meg az életemben Krisztust!
-A megtérés Isten munkája, de Ő szeretne eszközül használni benne! Nagy a felelősségünk, mert a gyermekünk fogékony a jóra és a rosszra is. Azt a példát fogja követni, amit lát!
-A keresztény jellem kialakításában nagy szerepe van a szülőnek. Néhány jellemvonás:
-engedelmesség
-önfegyelem
-türelem
-megbocsátás
-rendszeretet(személyes példa!)
-sáfárság (az idővel és a pénzzel)
-Hogyan neveljem a gyermekemet?
-kegyelemmel (tudja, hogy szeretem, bármit tesz is; biztonságban van;önmaga lehet, nem                        kell alakítania)
-fegyelemmel (vannak határok és szabályok, amiket be kell tartania;ezek áthágása                        következménnyel jár.)
-Fontos a kegyelem és fegyelem egyensúlya.Ha csak az egyik van jelen, vagy túlsúlyban                        van, az torzulásokhoz vezet a személyiségben.
-Tanácsok kamaszok neveléséhez:
– Legyek napi,”élő” kapcsolatban vele!Érdeklődjem a személyes dolgai iránt!
-Bátorítsam, biztassam a feladataival kapcsolatban!
-Amikor csak lehet, dícsérjem!
-Fontosak a közös élmények!
-Törekedjek az oldott légkörre, együtt nevetésre!
-Legyen fontos az ő véleménye is!
-Tudjak bocsánatot kérni tőle, ha kell!
-Ne ingereljem pillanatnyi rossz hangulatomban sem!
-Mutassam ki ( mondjam is!) a szeretetemet!
-Ne kezeljem úgy, mint egy kisgyereket!
-Legyen előttem, hogy fokozatosan nő ki a gyerekkorból, ezzel párhuzamosan adjak neki egyre több szabadságot ( bizalmat)!
-Tudatosítsam benne, hogy őt MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT szeretem,mégha a dolgaival alkalomadtán nem is értek egyet!
-Ne feledjem:mindig lehet újrakezdeni, amit elrontottam! (Akár a kamasz gyerekem nevelésében is…)
-A legtöbb, amit tehetek a gyermekemért:szeretem őt és imádkozom érte!

A személyes példákkal  bőven illusztrált előadás mély benyomást tett mindannyiunkra s nőtt bennünk a hála az Úr iránt, Akitől kaptuk az áldást.
Az Ő áldása jellemezte a nap további részét is. Elsétáltunk a város egyik éttermébe ebédelni és étkezés közben, majd később a finom sütemények eszegetése, kávézás közben is volt lehetőség a személyes beszélgetésekre, a testvéri kapcsolatok ápolására.

Még a délelőtti alkalom végén két testvérnő:Kunné Emőke és Lisztesné Piroska, majd kora délután Jobbágyné Marika bizonyságtételét hallgattuk meg.Mindannyian feszült figyelemmel hallgattuk a sok gyakorlati példával, tanáccsal tarkított beszámolókat és nem volt nehéz felfedeznünk sok délelőtt hallott gondolat „aprópénzre váltását”.

A kérdésfórum többek között azért volt nagy élmény, mert – talán kissé szokatlan módon – nem volt előre megbeszélve, hogy kik válaszoljanak az időközben összegyűlt kérdésekre. Elhangzott egy kérdés a témával kapcsolatban és 1-2 percen belül felállt egy testvérnő és az Úr által indított választ adta!

Csodálatos gördülékenység, fentről való szervezettség jellemezte egész napunkat! Áradt az Úr jelenléte, mindenféle zavaró körülmény nélkül.
Hazafelé, az autóban egy testvérnő, aki először volt ilyen csendesnapon, úgy fogalmazott, hogy a tisztaságot és egységet érezte egész nap. Valóban így volt, hála az Úrnak! És hála az egész napért, amely az Ő ajándéka volt számunkra.

Tóthné, Ibolya