Posted on by

Gál Lajos

1973-ban születtem Békéscsabán, nem hívő családban. Az Úr Jézus a rendszerváltás idején szólított meg reformátusok által és 1991 nyarán adott új életet a II. Református Ifjúsági Világtalálkozón, Zánkán.

Friss hívőként, de Isten bátorítására kezdtem teológiai tanulmányaimat Sárospatakon. Harmadéves hallgató voltam, amikor meggyőződtem arról, hogy az újszövetség kijelentése alapján hitemet bemerítéssel kell elpecsételnem. Ebben az évben, 1995-ben voltam először a Testvéri Szövetség egyik nyári táborában is, egy barátom meghívására. Ez a tábor felejthetetlen szellemi áldásokat jelentett számomra és ekkor köteleztem el magamat e testvériség mellett. Itt találkozhattam Dr Szebeni Olivérrel, id. Zimányi Józseffel és id. Frank Sándorral is.

1996-ban vettem feleségül Somogyi Mónikát, aki szintén Békéscsabai volt, szintén nemhívő háttérből érkezett, az adventista gyülekezet evangélizációján ismerte meg Jézus Krisztust. Ekkor még lelkipásztori szolgálatra készültünk. 1997-ben kerültem a Békési Református Gyülekezetbe segédlelkészként. Békésen lakott legjobb barátom, Bohus András is, akivel sok–sok órát töltöttünk együtt Biblia mellett beszélgetve. Egy ilyen beszélgetés után ismertem fel, hogy az újszövetség nem ismer a miénkhez hasonló lelkipásztori szolgálatot, ennek a gyakorlatnak a kialakulása csupán az egyház történelmi hagyományain nyugszik, de nem Isten Igéjén. Ennek hatására 1998-ban letettem a palástot és előbb polgári szolgálatos katonaként dolgoztam egy vésztői alapítványnál, majd segédmunkás lettem ugyanott és munkanélküli. Ebben az időszakban egy független baptista gyülekezetbe jártunk.

1999-ben a szeghalmi munkaügyi kirendeltségre hívtak dolgozni, azóta is ez a munkahelyem. Köztisztviselő vagyok, munkanélküliek pénzellátásával foglalkozom. Emiatt Szeghalomra költöztünk családommal. 2001-ben kaptunk elhívást az Úrtól, hogy a Szeghalmi Baptista Gyülekezet és körzet építésén fáradozzunk. A kihalófélben lévő kislétszámú körzet hamarosan megelevenedett, az Úr Jézus elkezdett munkálkodni. Bár nagy ébredés nem történt, mégis lépésről lépésre haladhatunk előre minden évben, szemlélvén a mi Istenünk rajtunk megnyugvó jó kegyelmét.

2007-ben a körzet előbb presbiternek, majd lelkipásztorának választott. Bár először vonakodtam elfogadni, végül megértettem, hogy ebben a vallási közegben szükség van egy ilyen hivatalra. Az itteni testvéri légkörben biblikusan gyakorolhatom hitemet, szolgálhatok szellemi ajándékaimmal és működhetek együtt szolgáló testvéreimmel. Avatásom helyi, országosan nem vagyok választható lelkipásztor.

Közben az Úr 10 gyermekkel áldotta meg házasságunkat és sok boldogsággal. A teljes munkaidős munkahely, a családban és a körzetben végzett szolgálatok mellett gyakran hívnak igét hirdetni az ország és Erdély különféle gyülekezeteibe. Ha egy módom van rá, szívesen teszek eleget ezeknek a felkéréseknek, mert egyetlen feladatom Jézus Krisztusról bizonyságot tenni, egyetlen célom Vele örökké élni.

 

Posted on by

Alapnyilatkozat

Alapnyilatkozatunk

1. Alapvető élményünk, hogy megismertük Isten kegyelmét és szeretetét, és Ővele találkozva felismertük bűnösségünket. Hit által elfogadtuk Jézus Krisztus értünk való áldozatát, átéltük bűnbocsátó kegyelmét, és Benne történő újjászületésünket.

2. Isten gyermekeiként azt akarjuk, hogy életünkben meghatározó legyen a megszentelődésre, a megújulásra irányuló őszinte törekvésünk.

3. Isten biztos zsinórmértéket adott a kezünkbe: a Bibliát. A Szentírást teljes egészében Isten tökéletes, és tévedhetetlen kijelentésének tekintjük, olyan útmutatónak, amelynek rendszeres olvasása és tanulmányozása, az abban foglaltak tiszteletben tartása elengedhetetlenül fontos hívő életünk fejlődéséhez.

4. Ma is szükségünk van Isten közvetlen vezetésére, annak átélésére, hogy ha szükségesnek tartja, bármikor beleszólhasson életünkbe rendkívüli eszközeivel. Ez a sokféleképpen megnyilvánuló vezettetés soha nem lehet ellentétben a Bibliával és annak szellemiségével.

5. Isten ajándékai közül az egyik kiemelkedő, hogy újjászületésünkkel egy nagy szellemi családba, az Eklézsiába születtünk bele, ahol testvérként ápolhatjuk egymással és Istennel a közösséget.

6. Felismertük és elfogadjuk Isten tervét és akaratát, hogy az Övéi egy-egy helyi gyülekezet keretei között vállaljanak közösséget, terheket, szolgálatot, engedelmességet.

7. Tudomásul vesszük, hogy az elmúlt évszázadokban Isten népe szétaprózódott különböző felekezetekbe és egyházakba, és azt is felismertük, hogy a legtöbb olyan törekvés, amely e megosztottság szervezeti felszámolására irányult, újabb elkülönülést gerjesztett, ezért minden ilyentől tartózkodunk.

8. Kitartó törekvésünk, hogy Urunk engedelmes, ráfigyelő életünk, szolgálatunk által eszközként használhasson minket testvéreink felé, hogy gyülekezeteink épüljenek, és még közelebb kerüljenek a bibliai elvekhez.

9. Alapvető fontosságúnak tartjuk: a gyülekezetben, ahová Isten állított, ott őrhelyünk, szolgálatunk, felelősségünk van, amit ha otthagyunk, akkor vétkezünk testvéreink és Isten ellen is. Ez alól kivétel, ha Urunk indításával és a testvérek támogatásával vállalunk új szolgálati helyet.

10. Gyülekezeteinkben vállaljuk a bibliai engedelmességet, törekszünk arra, hogy ne okozzunk botránkozást, megosztottságot.

11. Gyülekezeteinkben keressük azokkal a testvérekkel a szorosabb közösséget, akik vágynak az Istennel való mélyebb kapcsolatra, Neki való engedelmességre.

12. Gyülekezetünkben történő helytállásunk mellett ápoljuk a közösséget más gyülekezetekben, felekezeteken élő, más településeken lakó testvéreinkkel is. Célunk, hogy e gyülekezeti kapcsolatok ne csak a mi javunkat szolgálják, hanem ennek haszna saját közösségünkben is megjelenjen.