A házigazda, Zimányi József és Gál Lajos kölcsönös köszöntését követően Tomka János testvérünk gondolatébresztőjén keresztül hangolódtunk az Ige hullámaira. Hiszem, hogy Tamással együtt mondhattuk: „Én Uram és én Istenem!” (Jn. 20,28) Az Úr Jézus a mi kezünket is ráhelyezte sebeire, hogy higgyünk. Valóban boldog, aki nem lát és hisz.
A délelőtt további része egy nagyon összefogott tanítás volt „Áldás és átok” címmel. Bohus András testvérünk szemléletes előadását kivetítőn is követhettük, és bölcs magyarázatot kaptunk, hogyan élhetünk áldásos életet. Nagyon jó volt, hogy az átokról csak érintőlegesen volt szó. Ijesztő, hogy az is valóság.
Csodálatos volt a közös lelki táplálék után a közös ebéd. Babgulyás, bukta és kakaós csiga. De a vendégek nem a terített asztalra, hanem a közös étkezésre figyeltek. Nem a formaságon volt a hangsúly, hanem az együttléten. Egy szívvel voltunk a templomban és az étel mellett. A közös étkezés az Isten teremtésének olyan intézménye, amely a közösséget növeli. Örömmel és tiszta szívvel ettünk és dicsértük az Istent. Ez a közösség ereje. Az együttlét fő célja: Isten imádata.
Egy engedelmes gyülekezetben szaporulat van. Nem véletlen, hogy aki megtért, azaz a maga „szisztémájáról” Isten gondolkodásmódjára váltott, annak az életében ez a kérdés hangsúlyossá lesz: „az anyaméh gyümölcse jutalom”. Ennek volt tanúbizonysága a 90 gyermek, akik arcáról sugárzott az öröm, a szent jóság. Meglepő fegyelmezettséggel és nyitottsággal vettek részt a nekik szervezett kézműves foglalkozásokon, jelenetekben, bibliai történetek vetítésén. Nagyon áldásos, hogy már kicsi korban is jól ismerik a Bibliát. De focizhattak és röplabdázhattak is. Két nyíregyházi hitoktató irányításával szervezetten voltak együtt.
A bőséges ebédidő lehetőséget nyújtott az ismerkedésre. Az áldás témája keretbe foglalta az étkezést is.
A délután három igen tanúságos és lényegre törő bizonyságtétellel folytatódott. Örömmel és nagy megelégedéssel hallgattuk, hogy Szilágyi Gyuláné Ildikó, Szomor Gábor és Fodor Dániel testvéreink életében és családjában milyen hatalmas munkát végzett a Szentlélek. Valamennyien nagyon vártuk Zimányi József testvérünk evangélizációját. A Máté 10. 31-39-en keresztül az Úr Jézus kérdések tucatját szegezte a szívünknek. A teljes átadást kérte és kéri tőlünk. Nem egy részt, hanem az egész életünket. Az Ige nagytakarítást végzett Isten gyermekeiben és milyen nagy szükség is volt rá. Hála és dicsőség az Úrnak, hogy Zimányi testvérünk kendőzetlenül gyengeségeinkre mutatott.
Az alkalmat Gál Lajos testvérünk Krisztus szeretetében fürdőző, pezsgő hitvallása zárta, aki a szívünkre beszélte, hogy élő Urunk van. Jézus Krisztus szeretetét vihettük haza az útravalóra csomagolt szendvicsek mellett.
Szeretném kiemelni a dinamikus dicséreteket, melyek frissességet és Isten imádatát ültették a szívünkbe. A felemelő énekek hangszer kísérete nélkül természetes szépségükben zengtek kánonban is az öreg templom falai között. Egy közösség ereje az imádkozásban van. Tanítottuk egymást imádkozni. A magunk szeretetével és hitével építettük egymást. Éreztük, hogy az Úr köztünk volt. Istenben élni, Istennel élni, nagy erőforrás ez számunkra. Megtapasztalhattuk az összetartozás isteni ajándékát. A hívő ember elvágyik otthonából a közösségbe, ahol az egymás iránti szeretet felülemelkedik az egyéni érdekek felé. Ennek lehettünk élő részesei Tiszanagyfaluban. A Szentlélek azon munkálkodott, hogy Isten igéje megtermékenyüljön bennünk, hogy mennyire Isten szabadítására szorulunk, hogy szomjúhozzuk az Ő igazságát. Mindez csak Jézus keresztjéhez vihet. A kereszt pedig az az emelőszerkezet, ami sínre tesz. Mindannyian töredékesek vagyunk, de Isten így is áldásként használhat fel minket mások javára. Csakis rajtunk múlik, hogy megvalósul-e életünkben Jézus mondása: „Ti vagytok a föld sója.”
Pásztor István
Tavaszi csendesnap – 2010. beszámoló
A házigazda, Zimányi József és Gál Lajos kölcsönös köszöntését követően Tomka János testvérünk gondolatébresztőjén keresztül hangolódtunk az Ige hullámaira. Hiszem, hogy Tamással együtt mondhattuk: „Én Uram és én Istenem!” (Jn. 20,28) Az Úr Jézus a mi kezünket is ráhelyezte sebeire,...